Windows rendszereken az a hozzáállás alakult ki, hogy egy felpartíciózott merevlemez minden szeletéhez külön betűjel tartozzék, így a felhasználó szeparálva tarthatja adatait. A GNU/Linux rendszer felépítése, ha nem is gyökeresen, de jelentősen eltér. Csak egyetlen egy gyökér könyvtár létezik és ebből “ered” az összes könyvtár, alkönyvtár és fájl. A feldarabolt merevlemezünk egyes részei nem kapnak betűjelet, hanem hozzárendelhetjük (felcsatolhatjuk) a rendszer egy könyvtárához. E művelet után a partíció tartalma abban a könyvtárban érhető el. Persze le is csatolhatjuk bármikor a rendszerből, feltéve, hogy egyetlen egy program sem dolgozik azon partíció valamelyik könyvtárával, fájljával, valamint nem tartózkodunk egyik könyvtárában sem.
Érdemes tudni mielőtt még tanulmányoznánk a könyvtárstruktúrát, meg kell említenünk két speciális könyvtárnevet (hivatkozást, mutatót), ami az összes könyvtárban jelen van. Az egyik a “.” (pont) hivatkozás, ami mindig az aktuális könyvtárra mutat és hivatkozhatunk is vele rá. Sőt, sokszor nélkülözhetetlen a használata. A másik pedig a “..” (pont-pont) mutató, ami a szülőkönyvtárra mutat, ahonnan származik az aktuális könyvtár.
A gyökér (“/”) alkönyvtárai
Elsőként ismerkedjünk meg a már említett gyökér könyvtárral, illetve a gyökér könyvtárban elhelyezkedő könyvtárakkal. Melyik könyvtárat mire használják, és egyáltalán kik férhetnek hosszá, kik használhatják a tartalmukat.
Következőképpen néz ki egy átlagos gyökér könyvtár tartalma:
bash$ tree / -d -L 1 / |-- bin |-- boot |-- dev |-- etc |-- home |-- initrd |-- lib |-- lost+found |-- media |-- mnt |-- opt |-- proc |-- root |-- sbin |-- sys |-- tmp |-- usr `-- var 18 directories bash$