Windows rendszereken az a hozzáállás alakult ki, hogy egy felpartíciózott merevlemez minden szeletéhez külön betűjel tartozzék, így a felhasználó szeparálva tarthatja adatait. A GNU/Linux rendszer felépítése, ha nem is gyökeresen, de jelentősen eltér. Csak egyetlen egy gyökér könyvtár létezik és ebből “ered” az összes könyvtár, alkönyvtár és fájl. A feldarabolt merevlemezünk egyes részei nem kapnak betűjelet, hanem hozzárendelhetjük (felcsatolhatjuk) a rendszer egy könyvtárához. E művelet után a partíció tartalma abban a könyvtárban érhető el. Persze le is csatolhatjuk bármikor a rendszerből, feltéve, hogy egyetlen egy program sem dolgozik azon partíció valamelyik könyvtárával, fájljával, valamint nem tartózkodunk egyik könyvtárában sem.

Érdemes tudni mielőtt még tanulmányoznánk a könyvtárstruktúrát, meg kell említenünk két speciális könyvtárnevet (hivatkozást, mutatót), ami az összes könyvtárban jelen van. Az egyik a “.” (pont) hivatkozás, ami mindig az aktuális könyvtárra mutat és hivatkozhatunk is vele rá. Sőt, sokszor nélkülözhetetlen a használata. A másik pedig a “..” (pont-pont) mutató, ami a szülőkönyvtárra mutat, ahonnan származik az aktuális könyvtár.

A gyökér (“/”) alkönyvtárai

Elsőként ismerkedjünk meg a már említett gyökér könyvtárral, illetve a gyökér könyvtárban elhelyezkedő könyvtárakkal. Melyik könyvtárat mire használják, és egyáltalán kik férhetnek hosszá, kik használhatják a tartalmukat.

Következőképpen néz ki egy átlagos gyökér könyvtár tartalma:

bash$ tree / -d -L 1
/
|-- bin
|-- boot
|-- dev
|-- etc
|-- home
|-- initrd
|-- lib
|-- lost+found
|-- media
|-- mnt
|-- opt
|-- proc
|-- root
|-- sbin
|-- sys
|-- tmp
|-- usr
`-- var

18 directories
bash$